Bűbáj Boszi versei http://deliboszorkany2.blogger.hu Boszis versek :) hu Halloween éjszaka http://deliboszorkany2.blogger.hu/2018/11/02/halloween-ejszaka Ma van Halloween éjszakája,
bagoly szállott a meggyfára,
onnan huhog szerteszét,
túlharsogva fák neszét.

Szeme sárga fényben villogva,
Sári megijed, sikongat pirongva,
ám de rögtön bosszút esküszik,
a gondolattól szája ér fülig.

Lesz itt hamar nemulass!
Mama, a kamrába most kutass,
keress nekem szép nagy tököt,
és nem mondok csütörtököt.

Nagykéssel kicsi kezébe,
esik a töknek sebtibe,
faragja ki a belét,
hull a magja szerteszét.

Ide egy luk, oda hasíték,
szomszédokat megrémítsék,
hátukon üljön ki veríték,
úgy nevessek, mintha sírnék.

Kifaragja a nagy tököt,
nem is egyet, hanem ötöt,
mécses kerül a hasába,
világoljon éjszakába.

Temetőbe csontváz zörög,
kezén-lábán vaslánc csörög,
rikoltoznak a szellemek,
kacagnak a kisgyermekek.

Beöltöznek vámpírnak,
ajtódon halkan kopognak,
ide a cukrot, és a csokit,
nem állunk itt holnap hajnalig!

Amott surran a fák alatt,
egy rémnek öltözött alak,
boszorkány, meg gonosz törpe, 
bele ne nézz a tükörbe!

Halloweennek hosszú éjszakáján,
aki meghalt enyhíthet magányán,
nekik szól e kelta ünnep, 
ősi törzsek Samhain-t ülnek.

]]>
Fri, 02 Nov 2018 21:15:41 +0100 142309_73201
Vigilia http://deliboszorkany2.blogger.hu/2018/11/02/vigilia

Szomorúság úszik a táj felett,
fájó szívünk burka megrepedt,
így emlékezünk rá, ki odalett,
ontva tengernyi könnyeket.

Kívül minden a hervadásé,
a megváltoztathatatlan halálé,
múlandóságunk elfogadásáé,
manesnek szóló néma rituálé.

A csendes temetők felékesülnek,
sírhalmokon világító mécsek égnek, 
krizantémok, koszorúk feküsznek,
emlékeink e fényben átlényegülnek.

Nincs helye most hangos beszédnek,
nem azok vagyunk, mit sírunkra vésnek,
hanem mit mások életébe szőttünk,
e napon lépteinket halkra vesszük.

Világítanak az emlékezés lángjai,
egybeforrnak régi egészek szilánkjai,
s holnap, ha pirkad majd a hajnal,
újraszületünk egy nagy sóhajjal.

]]>
Fri, 02 Nov 2018 21:15:04 +0100 142309_73200
Pályaudvaron http://deliboszorkany2.blogger.hu/2018/10/28/palyaudvaron Mosolygó arcok mindenütt,
az én szívemre bánat ült,
minden ragyog, minden él,
lelkem más világról regél.

Hangosan sípol a mozdony,
fáradt testemen láncsodrony,
mitől vidámak, nézem zordon,
mikor volt jó karácsonyom?

Mindenki boldog, de nem én,
számomra már nincs remény,
szomorún nézek másokat,
kikkel elszaladt a gyorsvonat.

]]>
Sun, 28 Oct 2018 23:24:13 +0100 142309_73199
Amszterdamban járt az ősz http://deliboszorkany2.blogger.hu/2018/10/28/amszterdamban-jart-az-osz Amszterdamban járt az ősz,
Amstel partján keveset időz,
arany leveleket visz a víz,
kopasz fa ágán ül egy csíz.

Úgy hívják Észak Velencéje,
hollandoknak szerencséje,
valahai halászfalu,
mit elkerült a mélabú.

Amszterdamban járt az ősz,
reggel kicsit szégyenlős,
lépteit elnyelte a lehulló avar,
s ez a csend engem felkavar.

Amszterdamban járt az ősz,
te csodálhatod őt, a nőt,
ki régen fapapucsban járt,
és sohasem mórikált.

Amszterdamban járt az ősz,
hídja alatt csatorna tekergőz,
az alkonyban jött csendesen,
minden lépése nesztelen.

]]>
Sun, 28 Oct 2018 23:23:38 +0100 142309_73198
Exitus http://deliboszorkany2.blogger.hu/2018/10/28/exitus Utánam semmi sem marad, 
csupán rongyos holt anyag
csontjaimról lemálló húscafat,
mit lelkem enyészetnek visszaad.

Fejfámon lengő fehér pókfonál,
mi széllel csendben szálldogál,
őszi avar színezi dombomat,
ez marad belőlem, egy gondolat.

Koporsóban hideg porhüvely,
elvitt téged is a halott révület,
szemgödröd fénytelen, üres,
hiába gondoltad te vagy az ügyes.

Holdfény eltüntette arcunkról a színeket,
piszkosszürke lett, megfojtva az életet,
összetört álmaink hevernek szanaszét,
elfogytunk, mint olajból a lámpabél.

Ha eljön majd a számadás,
reméljük vakon a feltámadást,
hiába lesz akkor már minden lázadás,
menni kell tovább, ez isteni ráhatás.

Mécsesek fénye sírunkon világlik,
fájdalmunk a temetőben virágzik,
krizantémot viszünk ki a sírra,
állunk ott összetörve, sírva.

Ősz tincseink nem fújja többé szél,
szánk életről s elmúlásról beszél,
rég volt vágyaink ott gurulnak a földön, 
gyászkendőnk alatt jéggé dermedő könny.

Temetőben némán foszlik a csend,
pergő perceinkkel futunk versenyt,
halálodtól félsz, ne légy álszent,
hát az életedre mondj igent.

Ne állj sírom felett, mert nem ott vagyok,
harkály csőreként odvas fán kopogok,
én leszek a sivatagban a futóhomok,
és gyertyák megfojt viaszából mosolygok.

]]>
Sun, 28 Oct 2018 23:22:50 +0100 142309_73197
Piktoráció http://deliboszorkany2.blogger.hu/2018/10/12/piktoracio Festő vagy és nem Goethe,
ha kedved tartja ülj a kőre,
piktor lelke szabadon száll,
arcán leledz kecskeszakáll.

Természetnek lágy ölén,
tengerpartnak fövenyén,
homlokon csókoló múzsa,
ne kössön semmi gúzsba.

Könnyeidet vedd ecsetedre,
vegyítsd az ég kékjével el,
kend fel hófehér vásznadra,
figyelmed ne vesd bánatra.

Érezd áldott szívverésed,
meríts palettádról fehéret,
vérvöröset tűzről pattanót,
óvón melegítő pantallót.

Bársonyos zöld keveréket,
ecsetheggyel sárgád elérjed,
majd napfényízű lengéket,
s képeddel Istent is eléred.

]]>
Fri, 12 Oct 2018 23:10:39 +0200 142309_73187
Ajándék http://deliboszorkany2.blogger.hu/2018/10/12/ajandek Te magad vagy az ajándék, 
bármit is mondtak apádék,
ki vagy? Helyedben utánajárnék,
az élet egy hatalmas színjáték.

Számomra Te vagy az ajándék, 
mit adsz fogadom, bármi is a szándék,
ha rádnézek, mosolyom arcomra ráég,
veled, s szavaimmal óvatosan bánnék.

Akármit hiszel, Te vagy az ajándék, 
maszkjaid alatt is rád találnék,
hiába vetül reád annyi árnyék,
látszol! Színed arany és enciánkék.

Masni nélkül is te vagy az ajándék, 
nem véd meg kőpáncélod ha elé állnék,
ereidben forrón zubog a sárkányvér,
aki vagy legbelül, a világra ráfér.

]]>
Fri, 12 Oct 2018 23:06:57 +0200 142309_73186
Emlék-kép http://deliboszorkany2.blogger.hu/2018/10/12/ajandek

Csakis a szépre emlékezem,
meg néha egy-egy könnyre,
szemem már nem lát, csak a lelkem,
elengedted kezem, el örökre.

Olybá tűnik, mintha itt lennél,
s nem takarna téged szemfedél,
selyemköpenyt visz a szél,
minden mozog ami él.

Harcomat már egyedül vívom,
nélküled csak nehezen bírom,
odaátról vezetsz, ebben bízom,
mik voltunk, túlmutat egy síron.

Fenyves Márk társának ismét.....

 

]]>
Fri, 12 Oct 2018 23:03:50 +0200 142309_73185
Időrés http://deliboszorkany2.blogger.hu/2018/10/12/idores Túl hamar áttáncoltál a hídon,

odaát lejtesz már egy másik síkon,
végleg légiessé lett mozgásod, 
angyalok közt mi a beosztásod!?

Ki fog enyhíteni az itteni kínon,
legyen virággá minden könny a síron,
fényed odaát világítson örökkön,
itt érted mozogjon minden tülfüggöny.

Mondd ki vegye át a stafétát,
ki érti, nem rád veti árnyékát,
csak folytatja Isten színjátékát,
mert ez örök folytatásért kiált.

Utódod legyen méltó hozzád,
idézzen meg téged, s Valériát,
abban a szellemi minőségben,
ott lesztek a pillanatnyi időrésben...

Fenyves Márknak ismét ...

]]>
Fri, 12 Oct 2018 22:51:57 +0200 142309_73184
Megfagyott mozdulat http://deliboszorkany2.blogger.hu/2018/10/12/megfagyott-mozdulat Veled sírok, veled nevetek,
hogyha ezt megengeded,
átérzem min keresztülmész,
hisz elvitte őt a révész...

Áll Isten ítélőszéke előtt,
némán nézve a serpenyőt,
min szívét éppen megmérik,
eljut-e az öröklétig!?

Hát a lelked hogyne fájna, 
és mitől is ne sajogna,
közös pörgéstek elakadt,
belefagyott a mozdulatba.

Kint továbbél a pipitér,
bent üres maradt a tánctér,
a szék és az íróasztal,
téged vajon ki vigasztal?

Sirasd meg őt, kit nem lehet,
addig törölgesd könnyedet,
míg elapad a bánatpatak,
s lelkedben megmozdul a szalag.

Márk társának .....

]]>
Fri, 12 Oct 2018 22:48:14 +0200 142309_73183