Üdvözöllek a blogomon!

Örök tánc

Nem foghatod többé kezét,

s nem nézheted némán szemét,

már csak felvételről látod,

ahogy lejti majd a táncot

 

Ám ha lehúnyod két szemed,

bent, magadban felidézheted,

mind, az együtt töltött perceket,

s azt, mit elmondani sem lehet.

 

Arcát örökre szívedbe véste lengén,

köteléketeket eltéphetetlenné tevén.

Mindig ott volt, s ott is marad,

bár látszólag az idő tovaszalad.

 

Enyhűlni fog majd a fájdalom,

és tán eszedbe jut e kis dalom,

mikor majd örömkönnyet ejtesz,

az átélt boldogságért hálákat rebegsz.

 

Márk párjának, hogy enyhűljön a fájdalom...

Fenyves Márknak...

Mennyi tánc, mennyi mozdulat,
mi lábaidban bent maradt.
Mennyi, mennyi elmaradt óra!
Miért tértél örök nyugovóra?

Mennyi mosoly, mennyi nevetés,
mit átadni e röpke élet oly kevés,
szívedből sosem múlt a lelkesedés,
Az Angyaloknál volt létszámemelés?

Oly kevés volt. Években csak fél élet,
mi túlságosan hamar semmivé lett,
és bár én nem voltam szorosan barátod,
szememen ráncot, könnyet hagyott halálod.

Nem tudom még most sem elhinni,
hogy nem láthatlak többé táncolni,
hogy veled többé nem viccelhetek:
mondd, honnan csented ördögfüledet?

Többszáz képen állni látszik a mozdulat,
mint most, mikor megtörtént a sorsfordulat.
Ám mint ahogy a fotók mögött is él a lény,
bár elmentél, ki vagy, lelkünkben örökké él!

- Bűbo

Ezt a verset Fenyvesi Márknak írtam. Mozdulatműsvész volt, tele tervekkel, életszeretettel, és persze tánccal. Élt 45 évet... Isten veled...

Két soros P-s alliterációk

Pöttöm pille picikét pihen pipacs pírján,
poéta papiruszon prózákat publikál.
*
Pénteken pár palack portóit poharazgat,
pipogya Pista pisze pincérnőre pislant.
*
Pókhálós pajtában paripát patkol Pöcök,
Piroska praclijában partvis, portól prüszköl.
*
Pécsváradi parókián pocakos püspök,
piros palástban pitymallatkor pajeszt pödör,
*
Pár puritán padon pásztor pipája pöffent,
platán pattogó parázs púpján pára pisszen.

Barrus

Legyező fül, lógó ormány,
elmerengek fáni sorsán,
létszámukat visszahoznám,
nem lennének cirkusz porondján.

Szürke színe a sötétben,
néma árnyék téli éjben,
álmaikban ősi éden,
csendes izzás bensőjében.

Ki volt őse, ma még talány,
olyan mint egy felhőfoszlány,
két kezemmel őt átfognám,
ormány tülköl Ági tollán.

Szárazföld óriása ő,
szavannákon guruló kő,
borjainak nem kell bölcső.
orvvadász rájuk miért lő?

Rohamosan fogy a számuk,
velük kérlek jobban bánjunk!
Agyara se legyen gyógyszer,
sajnos így kihalnak egyszer.

Empátiát tőle tanulj,
dölyfödtől hogy megszabadulj,
segítsd embertársaidat,
érdekükben hallasd szavad.

Halálhoz bölcsen viszonyul,
mikor élte bealkonyul,
egyedül majd félrevonul,
és csendesen megboldogul.

Hagyd, hogy téged megérintsen,
Ganésa egy hindu isten,
elefántfej, emberi test,
imát küldeni ne légy rest.

Életünket jól beszőtte,
oly sok mese szereplője,
Tantor, Babar, Dumbo, Háti,
a magyar Kíváncsi Fáncsi.

Trombitáját fújja vadul,
könnyen felejt, lassan tanul?!
Ám ez ostobaság kérem,
matriárka vonul délen.

Margarétaálom

Azt álmodtam én az éjjel,
gyöngyöt szórtam szerteszéjjel,
csendesen lábaid elé gurultak,
érdes ujjaid köréje zárultak.

Fáradt szemed rám mosolyog,
folyóparton köd gomolyog,
mégis látod, hogy ki vagyok,
nélküled a lelkem vacog.

Bent elvadult sötét erdő,
tüskés ágú ezüstfenyő,
sebén gyanta, kicseppenő,
aljnövényzet mindent benő.

Odakint oly tágas buja a rét,
önmagunktól mondd meg ki véd?
Margaréta virít szépen,
sárga nap zöld mezőégen.