Üdvözöllek a blogomon!

Felnőni egy szép napon

Mindenki felnő egy szép napon,
(ha máshol nem, a ravatalozó asztalon).
Felébredni, Életre kelni, repülni,
nem gyermeteg módon éldöglődni.
Felismerni, nélküled semmi nem lehet,
felvállalni saját felelősségedet,
elfogadni minden tettedet,
azt is, min változtatni nem lehet.
Semmi múltbélit nem sajnálni,
ez segít a jövőben bátran sétálni,
a jelen pillanatot teljesen átlátni.
a legnagyobb gödörből kimászni.

Felnőtté válni nem sétagalopp,
pofonokat kapni nem a legjobb.
Ez extrém sport, méghozzá a javából,
mint ki kötél nélkül budgie jumpingol.
Akár évekig tartó hosszú vajúdás,
belső harc, mit nem láthat más.
Kívülről siettetni nem lehet,
erőszakot senki sem tehet,
bár próbára teszi türelmed.
Minden lélek tudja a dolgát,
vezet életeken, világokon át,
halld meg szavát, és végre,
beérhetsz a boldog révbe.

Sírni volna kedvem

Sírni volna kedvem, ennyi az egész
mit életnek nevezel, megette a penész,
mára elapadt szememből a könnypatak,
hol vagytok, ti régi napsütötte boldog nyarak?

Rég volt, talán bizony igaz sem volt,
mi körülvett élő volt, vagy holt?
Körforgás az élet, mondják régi bölcsek,
téged is magáévá tesz majdan az enyészet.

Ami kihajt, elmúlik egy szép napon,
ezért látok hát könnyet szép arcodon?
Árkot vág patakja mint lefelé csorog,
hová lettek róla az önfeled mosolyok?

Embernek ember lett farkasa,
és nem egy összetartó fajta,
mindenik csak saját igazát fújja,
s fejét álomra így egyedül hajtja.