Üdvözöllek a blogomon!

Láncreakció

Világod hiába látod máshogy,
ha valami odaköt a lánchoz,
nyíltan harsogó szenvedés,
tőle sehol nincs menekvés.

Bentről apránként felzabál,
bármit teszel, mindenütt fáj,
kint megjelenő hazugságok,
száraz kórón varjú károg.

Húz lefelé, elkap az örvény,
nincs kiút, ez itt örök törvény,
lázadj inkább, el ne sorvadj,
ne nézd azt se, lesz-e holnap.

Padlóról fel

Minek a vetítés, minek a máz, ha
alóla kihallik lelked zokogása?
nem baj hogyha összetörtél,
fájdalomtól meggörnyedtél,
sírj és zokogd ki fájdalmad,
amíg könnyed már elapad.

Vegyél zuhanyt, mosd le lelked,
ha lassan is, de emeld fejed!
Fetrengésből mássz is fel,
elsőre csak négykézlábra,
imbolyogva, majd utána,
ne négykéz, hanem két lábra.

Ingatag még a lelki szekér,
ám mindig lesz ott egy tenyér,
mi lelkednek egy falat kenyér.
Engedd meg a visszahullást,
sokáig húzódott a gyulladás,
lassú folyamat a gyógyulás.