Üdvözöllek a blogomon!

Nőnapra a Férfiaknak

Megint egy rólunk szóló nap,
Mit csalfa naptárad mutat,
Virágok, mosoly, kedvesség,
Ebből nekünk sosem elég.

Jó megfürdeni fényetekben,
Erős karu öleléseitekben,
Hálásnak lenni, hogy vagytok,
Hisz hidegen sosem hagytok.

Nem csak rólunk szól ez a nap,
Minden férfi tükördarab,
Kócos hajon keménykalap,
Arcra száradt borotvahab.

Bár Férfi, és Nő külön lény,
Egymás nélkül vajon mit ér,
Lesz-e együtt nélkül mi-tér,
Miből élet fakad, s remény!?

Más világ

Nem evilágból származom
hiába ez most az otthonom
útonálló minden testvér
ezer sebből folyik a vér
szárnyaszegett vak madár
fel soha sem repülhet már
hiába tágas künn a határ
alant mindent beborít a sár
földön csúszik nyomorútul
végítélet harangja kondul

Szösszenet

Varangy arcú rút boszorkány
kappan hangja messzire száll
bárhová lép föld megremeg
ingoványos láptengerek
sírnak kint a kerti manók
örülnek a rosszakarók

Téli éj

Odakint most fagy csikorog,
rohangálnak a minuszok,
szégyenükben elmerülnek,
higanyszálban elsüllyednek.

Felettünk a Tejút ragyog,
ránk meredő éjcsillagok,
nézik odalent az embert,
ki nyakára sálat tekert.

Fázósan mind haza siet,
ablakából cica nevet,
tél apó hideget lehel,
minden gólya délen telel.

Ihletre várva

Túl sok a szabadság,
oly sok a minden,
belőle egy kis szelettel 
is megelégszem.

Miért nem lelem e szeletet!?
Madár vagyok, szárnyaszegett,
ki sóvárogva nézi a kék eget,
vihart aratott, bár szelet vetett.

A szövetből elég lenne
egy szál, vagy kettőcske,
mily szépen mutatna
masnira kötve!?

Ó ihlet! Te haszontalan kurva,
ahogy csábítasz, na az dúrva,
leslek szekrény mögő bújva,
vagy szemtől szembe, de feldúlva.

Reggeli ébredés

Valami átderengett szorosan lezárt szemhéja mögött.
Nem! Ez még nem lehet a mai nap kezdete.
Biztos csak az álom folytatása.
Az álomé, melyből nem akart még kiszakadni, hisz az sokkal izgalmasabb volt, mint unalommal teli élete.
Reggel kilenc óra, a vekker hangosan jelzi, ideje felébredni.
Megint egy unalmas nap, megint huszonnégy végigszenvedett óra.
Ez megy hosszú, hosszú évek óta.
De... mi lenne, ha ma valami más történne, ha ma változna valami?
Bármi. Akármi.
Csakhogy ne ezzel az unatkozom érzéssel a lelkében ébredjen, hanem örömmel, hogy újra egy nap, egy lehetőség, hogy megváltsa a világot.
Na nem az egészet, csak a sajátját.
Ezáltal pedig mégis az egészet.
Eljátszik ezzel a gondolattal lezárt szemhéja mögött, és mosolyra húzódik a szája.
Igen! Ez az!
Majd vérvörös tintával felírja a szívébe:
"Ma kezdődik életed hátralevő része."
Széles mosoly kíséretében nyitja ki szemét, és már nem érdekli mennyire volt izgalmas az álma.