Ma van Halloween éjszakája,
bagoly szállott a meggyfára,
onnan huhog szerteszét,
túlharsogva fák neszét.

Szeme sárga fényben villogva,
Sári megijed, sikongat pirongva,
ám de rögtön bosszút esküszik,
a gondolattól szája ér fülig.

Lesz itt hamar nemulass!
Mama, a kamrába most kutass,
keress nekem szép nagy tököt,
és nem mondok csütörtököt.

Nagykéssel kicsi kezébe,
esik a töknek sebtibe,
faragja ki a belét,
hull a magja szerteszét.

Ide egy luk, oda hasíték,
szomszédokat megrémítsék,
hátukon üljön ki veríték,
úgy nevessek, mintha sírnék.

Kifaragja a nagy tököt,
nem is egyet, hanem ötöt,
mécses kerül a hasába,
világoljon éjszakába.

Temetőbe csontváz zörög,
kezén-lábán vaslánc csörög,
rikoltoznak a szellemek,
kacagnak a kisgyermekek.

Beöltöznek vámpírnak,
ajtódon halkan kopognak,
ide a cukrot, és a csokit,
nem állunk itt holnap hajnalig!

Amott surran a fák alatt,
egy rémnek öltözött alak,
boszorkány, meg gonosz törpe, 
bele ne nézz a tükörbe!

Halloweennek hosszú éjszakáján,
aki meghalt enyhíthet magányán,
nekik szól e kelta ünnep, 
ősi törzsek Samhain-t ülnek.