Amszterdamban járt az ősz,
Amstel partján keveset időz,
arany leveleket visz a víz,
kopasz fa ágán ül egy csíz.

Úgy hívják Észak Velencéje,
hollandoknak szerencséje,
valahai halászfalu,
mit elkerült a mélabú.

Amszterdamban járt az ősz,
reggel kicsit szégyenlős,
lépteit elnyelte a lehulló avar,
s ez a csend engem felkavar.

Amszterdamban járt az ősz,
te csodálhatod őt, a nőt,
ki régen fapapucsban járt,
és sohasem mórikált.

Amszterdamban járt az ősz,
hídja alatt csatorna tekergőz,
az alkonyban jött csendesen,
minden lépése nesztelen.