Festő vagy és nem Goethe,
ha kedved tartja ülj a kőre,
piktor lelke szabadon száll,
arcán leledz kecskeszakáll.

Természetnek lágy ölén,
tengerpartnak fövenyén,
homlokon csókoló múzsa,
ne kössön semmi gúzsba.

Könnyeidet vedd ecsetedre,
vegyítsd az ég kékjével el,
kend fel hófehér vásznadra,
figyelmed ne vesd bánatra.

Érezd áldott szívverésed,
meríts palettádról fehéret,
vérvöröset tűzről pattanót,
óvón melegítő pantallót.

Bársonyos zöld keveréket,
ecsetheggyel sárgád elérjed,
majd napfényízű lengéket,
s képeddel Istent is eléred.