Csakis a szépre emlékezem,
meg néha egy-egy könnyre,
szemem már nem lát, csak a lelkem,
elengedted kezem, el örökre.

Olybá tűnik, mintha itt lennél,
s nem takarna téged szemfedél,
selyemköpenyt visz a szél,
minden mozog ami él.

Harcomat már egyedül vívom,
nélküled csak nehezen bírom,
odaátról vezetsz, ebben bízom,
mik voltunk, túlmutat egy síron.

Fenyves Márk társának ismét.....