Mennyi tánc, mennyi mozdulat,
mi lábaidban bent maradt.
Mennyi, mennyi elmaradt óra!
Miért tértél örök nyugovóra?

Mennyi mosoly, mennyi nevetés,
mit átadni e röpke élet oly kevés,
szívedből sosem múlt a lelkesedés,
Az Angyaloknál volt létszámemelés?

Oly kevés volt. Években csak fél élet,
mi túlságosan hamar semmivé lett,
és bár én nem voltam szorosan barátod,
szememen ráncot, könnyet hagyott halálod.

Nem tudom még most sem elhinni,
hogy nem láthatlak többé táncolni,
hogy veled többé nem viccelhetek:
mondd, honnan csented ördögfüledet?

Többszáz képen állni látszik a mozdulat,
mint most, mikor megtörtént a sorsfordulat.
Ám mint ahogy a fotók mögött is él a lény,
bár elmentél, ki vagy, lelkünkben örökké él!

- Bűbo

Ezt a verset Fenyvesi Márknak írtam. Mozdulatműsvész volt, tele tervekkel, életszeretettel, és persze tánccal. Élt 45 évet... Isten veled...