Legyező fül, lógó ormány,
elmerengek fáni sorsán,
létszámukat visszahoznám,
nem lennének cirkusz porondján.

Szürke színe a sötétben,
néma árnyék téli éjben,
álmaikban ősi éden,
csendes izzás bensőjében.

Ki volt őse, ma még talány,
olyan mint egy felhőfoszlány,
két kezemmel őt átfognám,
ormány tülköl Ági tollán.

Szárazföld óriása ő,
szavannákon guruló kő,
borjainak nem kell bölcső.
orvvadász rájuk miért lő?

Rohamosan fogy a számuk,
velük kérlek jobban bánjunk!
Agyara se legyen gyógyszer,
sajnos így kihalnak egyszer.

Empátiát tőle tanulj,
dölyfödtől hogy megszabadulj,
segítsd embertársaidat,
érdekükben hallasd szavad.

Halálhoz bölcsen viszonyul,
mikor élte bealkonyul,
egyedül majd félrevonul,
és csendesen megboldogul.

Hagyd, hogy téged megérintsen,
Ganésa egy hindu isten,
elefántfej, emberi test,
imát küldeni ne légy rest.

Életünket jól beszőtte,
oly sok mese szereplője,
Tantor, Babar, Dumbo, Háti,
a magyar Kíváncsi Fáncsi.

Trombitáját fújja vadul,
könnyen felejt, lassan tanul?!
Ám ez ostobaság kérem,
matriárka vonul délen.