Sose mondjál csütörtököt,
mulatoznak az ördögök,
pata dobban, és mind hörög,
szarvuk végéről vér csöpög.

Rotyog az üst, forr a katlan,
pokol mélye változatlan,
nyárson sütik meg az embert,
esélytelen harcod megnyerd.

Elég mi jó, él mi gonosz,
tükörképed végigpofoz,
menekülnél? Leszigonyoz,
megírta rég Hérodotosz.

Odafent menny, alant pokol,
ember mégis továbblohol,
béke benne sosem honol,
hiába is alkudozol.

Bűnre csábít, körbeölel,
minden vágyad odaszögel,
talmi fénytől szem megvakul,
békegalamb is megvadul.

Gyere kérlek, könnyű a lét,
így sustorog a kis szemét,
tied minden kapd el hamar,
duruzsolva összezavar.