Odakint most fagy csikorog,
rohangálnak a minuszok,
szégyenükben elmerülnek,
higanyszálban elsüllyednek.

Felettünk a Tejút ragyog,
ránk meredő éjcsillagok,
nézik odalent az embert,
ki nyakára sálat tekert.

Fázósan mind haza siet,
ablakából cica nevet,
tél apó hideget lehel,
minden gólya délen telel.