Valami átderengett szorosan lezárt szemhéja mögött.
Nem! Ez még nem lehet a mai nap kezdete.
Biztos csak az álom folytatása.
Az álomé, melyből nem akart még kiszakadni, hisz az sokkal izgalmasabb volt, mint unalommal teli élete.
Reggel kilenc óra, a vekker hangosan jelzi, ideje felébredni.
Megint egy unalmas nap, megint huszonnégy végigszenvedett óra.
Ez megy hosszú, hosszú évek óta.
De... mi lenne, ha ma valami más történne, ha ma változna valami?
Bármi. Akármi.
Csakhogy ne ezzel az unatkozom érzéssel a lelkében ébredjen, hanem örömmel, hogy újra egy nap, egy lehetőség, hogy megváltsa a világot.
Na nem az egészet, csak a sajátját.
Ezáltal pedig mégis az egészet.
Eljátszik ezzel a gondolattal lezárt szemhéja mögött, és mosolyra húzódik a szája.
Igen! Ez az!
Majd vérvörös tintával felírja a szívébe:
"Ma kezdődik életed hátralevő része."
Széles mosoly kíséretében nyitja ki szemét, és már nem érdekli mennyire volt izgalmas az álma.