Megint egy rólunk szóló nap,
Mit csalfa naptárad mutat,
Virágok, mosoly, kedvesség,
Ebből nekünk sosem elég.

Jó megfürdeni fényetekben,
Erős karu öleléseitekben,
Hálásnak lenni, hogy vagytok,
Hisz hidegen sosem hagytok.

Nem csak rólunk szól ez a nap,
Minden férfi tükördarab,
Kócos hajon keménykalap,
Arcra száradt borotvahab.

Bár Férfi, és Nő külön lény,
Egymás nélkül vajon mit ér,
Lesz-e együtt nélkül mi-tér,
Miből élet fakad, s remény!?