Öt és fél éve megszülettél,
ki tudja milyen kezekbe kerülték?
Majd egy borongós őszi napon,
eljött hozzád a csodás alkalom.

Eddigi lakhelyed maga a borzalom,
becsületed nem volt, csak fájdalom,
lenyúzott lábbal fáztál és rettegtél,
úgy néztél, ki jobb jövőt nem remél.

Rád talált ő, ki rögtön megszeretett,
két karjával óvatosan ölelve felvett,
orvoshoz elvitt, ki meggyógyított,
hosszú időket töltöttetek ott.

Borzalmasak voltak lábadon a sebek,
mikor kötözték át, annyit sem mondtál:nyekk.
Hosszú időbe tellett a gyógyulás,
mégsem maradt más megoldás.

Boldog békeidők köszöntöttek reád,
megérezted, ez maga a földi mennyország.
Úgy néztél mindig kisgazdádra,
mintha az isteni lenne nagysága.

Káposztáson kedvenc foglalatosságod,
lesni ahogy repülnek kint a galambok,
mikor közel jöttek fejedet lehúzni,
csattogó állkapoccsal rájuk "kaffogni".

Lett társad is, egy boszimacska,
nyíííí, szekrénytetejéről ezt mondja,
s máris szalad előled be a hálóba,
majd felugrik, menekül az ablakba.

Ha elfáradtál a nagy ugrabugrába,
mentél kedvenc helyedre, Laci nyakába,
élvezettel fülébe doromboltál,
ölében csendben elvackoltál.

Senki nem tudta, mily rövid életed,
betegség emészti fel bensődet,
mire jelei lettek a gyilkos kórnak,
idő nem maradt a gyógymódnak.

Vérvétel itt, infúzió ott,
gazdád veled gyorsan futott,
felváltva vittek asszonyával,
remélve a gyógyulással.

Ám sajnos eljött, ütött az óra,
rá kellett lépned szivárványhídra,
gazdád két ölelő karjába,
léptél át a másik világba.

Elaludtál, elmentél örökre,
emléked itt marad szívünkbe,
s ha majd múlik a fájdalom,
békére lel szívünk, tudom.

 

Kitty a fiam cicája volt... :)