Hit

Tudod sosem hiba hinni,
lehetetlent véghezvinni,
tudni mindig mire vágyom.
teljesülhessen az álom.

Elképzelni, mit szem nem lát,
hogy átélhessed a csodát,
csendüljön fel egy szerenád,
enyhíthesse a más baját.

A hit ok nélküli hűség,
láthatatlan egyszerűség,
bár mellőzi a józan észt,
Isten mindent lát, nemcsak részt.

Hited legyen mustármagnyi,
hegyeket tudsz elhordani,
ha elbuksz akkor se hisztizz,
menj előre, higyj és bízz!

*****
Remény

Csalóka művész, vak remény!
Terólad szól e költemény,
mint romantikus lányregény,
édes, porcukros sütemény.

Áldás és átok vagy, remény!
Szivárvány a hegy tetején,
ragyogsz, mintha igaz volnál,
hamis gyöngysor, egy pókfonál.

Megvakítasz mindig remény!
Csodát hazudsz, dajkamesét,
fagyos földnek a nap hevét,
pokol bugyrába isten kegyét.

Ne kecsegtess, ne hazudj 
soha többé már én nekem!
Ne zárjad vakká szép szemem,
nekem már nincs mit vesztenem.

Mégis maradjál meg nékünk,
láthatatlanul reményünk!
Nélküled a lélek megfagy,
csodákkal jelezd, hogy megvagy.

*****
Öröm

Tudod egymás mellett elfér,
minden mi bánat és öröm,
lásd, az érme két oldalát,
ugyanazon az évkörön.

Mondd, bánat nélkül tudnád-e,
milyen az élet derüje,
és létezésed gyönyöre?
Ez Adventnek üzenete.

Idén bármilyen bánat ért,
az változzon át örömmé,
minden porba hullott könnyed,
derűs mosollyá, örökké.

Jól figyelj kérlek, légy résen!
Minden érzésed múlékony,
mert a kettő közti hártya,
mindig csak leheletvékony.

*****
Szeretet

Egy régi tájkép megszépült,
a festő műve elkészült, 
letesz palettát, ecsetet.
Mondd, ez vajon a szeretet?

Izzanak már a kemencék,
hajnalban kel és süt a pék,
ropogós kiflit, perecet.
Mondd, ez vajon a szeretet?

Ha időm lejár, s itt a vég,
tudom lesz majd egy puha kéz, 
mely lefogja a szememet.
Mondd, ez vajon a szeretet?

Egy angyal ölelő karja,
mellyel mindig egybentarja 
földünket és a kék eget.
Mondd, ez vajon a szeretet?