Csendes kora nyári délután,
leterített virágos ruhán,
lányka fekszik puhán,
bokorból fiú nézi buján.

Dombok s bokrok öblében,
gyönyörködik pacsirta röptében,
szemérmét nem takarja semmi,
arca pírját langy szellő legyzi

A pacsirta arról mit sem sejt,
Szinyei tőle kapott delejt,
vásznon ecsete keresztüllejt,
festménye mindenkit rabul ejt.

Kép: Szinyei Merse Pál: Pacsirta