Jönnek már az őszi ködök,
kókadt ágról "leve" csöpög,
lapít már a búbos vöcsök,
erdő mélyén vadkan hörög,

Felhő mögé búvik a nap,
fejemen egy vászonkalap,
fut az idő, gyorsan szalad,
évünkből új napot harap.

Elhagyják levelük az ágak,
jól öltözz fel, hűvösök járnak.
ugyan rövidülnek a nappalok,
azért Ti mégse búsuljatok!

Tünedező boszorkánykörök,
gomba nélkül búsan lődörgök,
lilállik még néhány őszike,
és rám mosolyog egy őzike.