Nincsenek titkaim,
nyílt lapokkal játszom,
ha szeretlek, ha utállak,
mindig arcodba vágom.

Meghallod-e rajtad múlik csupán,
Ember vagy, vagy csak orángután?
Ráhangolódni mersz-e szívemre,
sima, vagy hullámzó tavunk tükre?

Játsszuk szerepünk itt a létben,
magunk elfeledve a játék hevében,
belemerülve mint ócska csepűrágók,
hamis, botor álszent becsvágyók.

Mered-e magad bennem látni,
vagy még félsz-e ettől fázni?
Nincs különbség kettőnk között,
két lélek, ki meztelenre vetkőzött.