Drága uram, néked könyörgöm,
nyíljon ki végre ez a börtön,
óriás vagy, s én pöttöm.
(ahh... sikerült kinyögnöm).

Téged ki, magamat bezártam,
kerítésben ezer voltnyi áram,
ne jöhessen be akárki fia,
nincs ajtónyitó koreográfia.

Okát már nem tudom, a történet oly régi,
azt hittük, dolgát időnk helyettünk elvégzi,
nem enyhül, ragaszkodik a bűntudat,
fortyog bennem irántad az indulat!

Nem felel nekem ő ezekre a szókra,
hiába ütött delet kint a toronyóra,
bár nem enyhíti kínomat csöppnyivel,
tág szemmel már csak engemet figyel.