Időtlen Biatorbágy

Szülőfalum édes Bia,
gyerekkorom tartozéka,
gólyák ma is visszajárnak,
paplak előtt póznán hálnak.

Suli mellett lángososnál,
összefutott szánkban a nyál,
hurkazsíros kenyér manna,
bélás volt fél szelet ára.

Még traktorral is szántottak,
ott, hol ma már sokan laknak,
Vörös pince oldalában,
ibolya nőtt folyondárban.

Ó az Andrész cukrászdába,
cukrászt foglaltuk imába,
sokszor nyaltunk mi ott fagyit,
így teljesültek vágyaink.

Kolozsvári focipálya,
som bokor volt oldalába,
reánk förmedt kisgazdája,
húzzunk el a bús ... határba.

Füzes patak hol kanyarog,
ottan voltunk mi kamaszok,
Nyakas kőnek a nyakába,
gyönyörködtünk kilátásba.

Télen mikor esett a hó,
csúszkálni, szánkózni volt jó,
száz-lépcsőnél jól lecsúsztunk,
csipkebokrot letaroltuk.

Falunk hídjáról lett hírhedt,
Matuska Szilveszter mit tett?
Lerobbantotta a hidat,
hátrahagyva sok halottat.

Dédpapám is odafent ült,
meg akkor mégsem üdvözült,
mert a legutolsó vagon,
hol ült, fent maradt a hídon.

Viaduktunk ma is ott áll,
patak folyik lábainál,
felmehetsz hát te is rája,
széjjelnézve a határba.

Peca tóban halat foghatsz,
hogyha kukacot belógatsz,
horgod bekapja egy harcsa,
meg ne ijedjen a Marcsa!

Szülőfalum édes Bia,
hazamenni terápia,
nyitva vár a szülői ház,
udvarán tíz tyúk bogarász.

Cseresznyefa árnyékában,
generációk hintája,
őrzi több fotográfia,
benne lengett apja, s fia.