Elrabolt egy félelmetes sárkány,
toronyba zárt, ahol nincsen párkány,
nem hallhatom, hogy énekel a sármány,
és hasít az égen aranysárga szárnyán.

Itt állok egyedül, királyfimra várván,
felmászhatna értem egy nagy kötéllétrán,
könnyáztatta nedves már kispárnám,
haláltáncom az ördöggel is eljárnám.

Mikor végleg feladtam reményem,
csatazaj hallik lentről, keményen,
hát eljött értem tarka köpenyében,
s lehullik rólam minden szemérem.

Megölte őt karddal, és varázsigével,
sárkány eget nézi merev íriszével,
holtomiglan, és holtodiglan,
szól ajkunkról az ima halkan.