Szemed a szemembe néz,
lelked kútjába merültem,
látványától megrészegülten,
csábítóan édes méz.

Emelkedő pulzus,
parázsló tekintet,
indítja kezedet,
szerelmes inzultus.

Végigszalad testemen,
itt-ott lelassulva,
mindent lángra gyújt ma,
elakad leheletem.

Lényed közelében,
mindenem megremeg,
vér ereimben pezseg,
hosszú hajad ében.

Nem, nem jössz még közelebb,
akarásom kínom korbácsolja,
már párnámat szorítom zihálva,
ágyunk egyre fülledtebb.

Cshhsss.. mondod mosolyogva,
magunknak állj-t parancsolsz,
időnk tenger, nem kapkodsz,
hajam szénaboglya.

Csak némán nézel,
beszél helyetted tested,
csábít meztelen öled,
lassan kivégzel...

Majd ajkaddal ajkamra hajolva,
hűs szellő, lágyan megérint,
vonzódás tüzünk éled itt,
rózsás, nyelveinknek játéka.

Barangolni indulsz végre,
völgybe le, s dombra fel,
szívem szíveddel felesel,
kéjes tekintet, éj sötétje.

Várakozás többé nem gyötör,
tél után is jő tavasz,
felnyögsz, és szádba harapsz,
beteljesedő édes gyönyör.

Őrült, ősi, vad bujaság,
húsod a húsomba hatol,
extázisunk egybecsatol,
égbe kiáltó sikoltás...