Időnk életünkkel terhes,
megszülni kész a perceket.
Percre perc, és napra nap,
az élet körforgása megmarad.

Ki megszületett, egyszer el is megy,
megöregszik, vagy sem, egyre megy.
Eljön mindünkért a kaszás,
ez a dolga, nem tehet mást.

Ó a kezdet és a vég!
Fátylon átszűrődő fény,
ezer arcú emberlény,
ülj le hát ide mellém.

Csendesedj el, figyelj befele,
rajtad (is) múlik élted kimenetele,
sorsodnak nálad van útlevele,
milyen pecsétekkel van tele?