Eddig magam bezártam,
ám karom most kitártam,
gyere hát te nagyvilág,
elfogadom, mit isten ád.


Jól vigyázz! E szavak hazugok!
Nem vagyok én megvilágosodott,
s bár lelkem érti már lényegét,
mégis elkerülném a szenvedést.

Szabadságra vágyunk,
s felvesszük rabláncunk.
Repülni szeretnénk,
és félünk, leesnénk.

"Furcsák vagyunk mi, emberek,
egyik szemünk sír, a másik nevet."
Nézünk, s mégsem látunk,
mekkora csoda is világunk.

Ne kövess, mert meglehet,
magam is tévúton révedek,
itt a földön, az ég alatt