Anton kedves. Nem gondolja,
Számomra terhes kitörő rohama?
Lelke megnyugvását ne tőlem várja,
Annak az ön felnövése, mi orvossága.

Mint séf, zseniális és egyedi,
Látásmódja, mi különlegessé teszi.
Étkei szokatlanok, meghökkentők,
Főzés és szerelem. Ne keverje e kettőt!

Kérem maradjon csak meg a fakanálnál,
Szerelembe nem lát tovább az orránál.
Egy hölgynek szelet nem így kell csapni,
Ily módon mindenki meg fog futamodni.

A hogyanról tanácsot én nem adhatok,
Megtették azt előttem százával a nagyok.
Ételeit továbbra is szeretem,
De kérem, hagyjon békét nekem!