Erdő mélyén, lent az avarban,
gomba lapul barna kalapban.
Elrejti őt hulló levél,
lágyan fúj hűs őszi szél.

Bokor alján süni neszez,
tócsa vizén béka brekeg.
Harkály csőre odakoppant,
ijedt őzláb nagyot toppant.

Szarvasbika orra horkan,
elrejtőzve ködfátyolban.
Malacmama gondosan ügyelve,
csíkoskákat visz ki tölgyerdőbe.

Vadnyúl pajtás farka billent,
Jön a róka! El! El innen!
Galagonya izzik némán,
kék ruhát ölt bokra ágán.