Írnék most verseket,
szépeket, és sokat,
buzgón a nyelvemre
tolulnak a szavak.


El is kezdtem leírni
őket szép sorjában,
ne maradjanak bent
isten tarsolyában.

Ám ahová képzeletem
most szabadon elszáll,
megfoghatatlan életem,
leírhatatlan táj

Minden csupa szépség,
ezer féle színárnyalat,
vakító fényesség,
nem is látok árnyékokat.

Sehol semmi rémség,
vagy valamilyen vakfolt,
nem kell a segítség
ilyen eddig nem volt.

Magában van a teljesség,
nem is hiányzik semmi,
végtelen óceán, föld, ég,
jó ebben elmerülni.