A rengeteg nyári esőtől a gomba,
mindenütt nő, hegyekbe, halmokba.
Sok az idén az Őriáspöfi,
lesz belőle gombapöri.


Az ottan egy Szömörcsög,
orra alatt mit szörcsög?
Jönnek páran pettyesek, és galócák,
szépek, de meg ne edd! Mert hazavág....

Fehér színű a Cafrangos,
a Légyölő meg piros,
a "ragadozó" Párduc, barnás,
a Citrom a bokor mellett sárgás.

Kivétel a védett Császár, és a Piruló pajtás,
húsz perc főzés kell neki, semmi felhajtás.
Külön most nem írok a Gyilkos galócáról,
verset kapott tőlem már a múltkor.

Fa lakó az összes tapló gomba,
van pár kedvencem, példáúl a Géva,
a bordó Májgomba,(olyan is a tapintása),
Lepketapló, és Pecsétviasz gyógyászati célra.

Gombák királynője nekem a Vargánya,
föld alatt a Szarvasgomba lesz a párja.
Rengetegen vannak a tinórúék is,
a Céklától, az Aranyon át a Változékonyig.

Friss eső után a mezőn a Szegfű nő,
kaszálhatja Sári, Julcsi, Jenő és Benő.
Ki ne maradjon kedvencem, a Róka,
krémlevesként kerül fel az étlapomra.

Jönnek még "galambék", hosszú tömött sorban,
tarkállik tőlük az erdő nagyon mosolyogva.
Dióízű, Mézszagú, Varashátú, vagy Ráncos,
Kékhátú, Fűzöld, Barnulóhúsú, "játékos".

Klasszikus külsejű az Őzláb,
némelyik tányérnyi legalább!
Ott van még a sok-sok féle Laska,
ki alacsonyabban nő, ki pedig magasba.

Árvégú fülőke szára meg van csavarva,
és persze kucsma formájú a Kucsma.
Létezik még a Rizike,
megnézem, hogy ízlik-e.

Vannak gombafajok mik védettek,
járj utána, mielőtt leszeded!
A felsorolásból sokan kimaradtak,
ezen fajok csak ízelítőt adtak.

Van, ki kalaposékat csak fotózza,
néhányan keresik tudományos célokra.
Van, ki kosarába szedi mosolyogva,
s otthon megfőzi, s beteszi a pocakba.