Te vagy a napfelkelte, én pedig az alkony,
Te a folyton pörgés, én a nyugalom.
Te mondod a szavakat, én meg hallom,
azt is, mi túl van a szavakon.


Te vagy a férfi, én pedig a nő,
én a lágyság, te meg az erő,
Most is zsezsegsz!
Pedig kint esik az eső.