Jöjj velem egy időutazásra,
merülj el velem a múlt bugyrába,
megérteni, semmi nem volt hiába,
igy lehetett megérkezni a mába.


Kezdetben volt a nyitottság,
őszinte, teljes kitárulkozás,
mesés világra rácsodálkozás,
felfedezőkedv, boldog várakozás.

Mindig azt adtad, amid volt,
ölelést, csókot, őszinte szót,
sosem rosszat, csak a jót,
batyudból minden mogyorót.

Refr.:
Valahol, életed egy reggelén,
jöhet az első refrén,
Nem hiána élek én!
Isten néz mindenki szemén.

Azt nézted, hová adhatsz,
van-e akit betakarhatsz,
mosolyoddal felvidíthatsz,
éhes száj, kinek enni adhatsz.

Cserébe nem vártál semmit,
csak egy érzést. Réges-régit,
nem evilágit, hanem égit,
megfoghatatlant. Mégis földit.

Adtál, és örökkön adni akartál,
az ötletekből ki nem fogytál,
kicsit láthatatlanná váltál,
s mindig tele lett az üres tál,

Refr.:
Valahol, életednek delén,
jöhet újra ez a refrén,
Nem hiána élek én!
Isten néz mindenki szemén.

Kihívással sosem bujócskáztál
velük bátran szembeszálltál,
s bár igen sokszor hibáztál,
mégis mindig talpra álltál.

Bíztatásért bíztatást nem vártál,
többet adtál, mint mit kaptál,
bántó kézbe bele nem haraptál,
magadban, befelé vicsorogtál.

A szíved tiszta képet mutat,
jobban értékeled az igazat,
a néha sajgón fájó őszinte szót,
mint a simogatva hazudót.

Refr.:
Valahol, életednek delén,
jöhet újra ez a refrén,
Nem hiána élek én!
Isten néz mindenki szemén.

Idővel jött pár pillanat,
mikor bezárult a szív.
majdnem megszakadt,
a világból semmi nem maradt.

Üresen vízhagzottak a lépések,
a remény kietlen tájakon szédelgett,
teste-lelke összetörve, elgytörve,
inkább halva, sem mint élve.

Álomföldön kiterülve,
mélyen nihilbe merülve,
tetszhalottként lebegve,
ki tudja miben reménykedve.

Refr.:
Valahol, életednek delén,
jöhet újra ez a refrén,
Nem hiána élek én!
Isten néz mindenki szemén.

Nem evilágból származol,
nem ez az igazi otthonod,
haza mikor jutsz, nem tudod,
de még itt kell maradnod.

Itt kell magad összekanalazni,
újragyúrni, lebontani, újragyúrni,
ésszel-szívvel-lélekkel haladni,
torzó helyett Embert alkotni,

Ne öntsd ki a fürdővízzel a gyereket,
keresd azt, ami jó benned,
így építsed újra jellemed,
mindent szabad, mindent lehet.

Kész volt- e a világ rád,
értették-e, mit szíved ád?
Szeretni akartál, s szeretve lenni,
nem több, nem kevesebb. Csak ennyi.