Mindenki látja, mindenki hallja,
akár akarja, akár nem akarja,
mégis süketen-vakon csak hagyja!?
Mikor lázad föl végre a népünk,
vagy e gyengeség az örökségünk!?
Hol a magyar szív, és hol az erő,
a tett! Mert a duma nem megnyerő!

Hol marad a nemes magyar virtus,
ki azt mondja az elnyomóknak:kuss!
Hiteltelenek, rablók és kényurak,
hol van, ki nekik végre utat mutat!?
Petőfink forog sírjában,
Batthyány meg kriptájában.
Hiába ömlött egykor sok hősi vér,
ha az utókor semmit nem remél.

Ébredj MAGYAR! Ébreszd fel magad,
gyermekeidnek így ugyan mi marad!?
Megvesznek mindent s mindenkit kilóra,
Ébredj MAGYAR! Ütött az óra!
Eladják földjeink, és mindenünk,
csak hagyjuk, és semmit nem teszünk!?
hol marad így saját felelősségünk,
nyílt tekintetünk, egyenes gerincünk!?