Anyának lenni nagyon jó,
bár néha van izgulni való.
Boldogság tölti el szívemet,
ha mosolyogni látom gyermekem.

Ha valami baja van, nekem is fáj,
mindenki megkapja ami jár.
Nem számít hogy hány éves,
örökre közel van a két lélek.

Megszületik, cseperedik,
kúszik-mászik, cserfeskedik,
okosodik, értelmesedik
később sokat szemtelenkedik.

Majd eljön az az idő is,
mikor kirepül a fészekből,
leválik szépen a szülőktől,
megrészegülve a felhőktől.

S te ott állsz, nézed a röptét,
felé szálló viharfelhőt, mi sötét,
s szíveddel neki szorítasz,
mert erős ő, nem mamlasz.

Bátran állja mindig a sarat,
hisz amit kapott, az jó alap.
Bármit hozzon is elé az élet,
örömöt, kihívást, nehézséget.

Anyának lenni örök szerep,
bár a gyermek felcseperedett,
külön él, és külön utakon jár,
ha rágondolsz, a melegség átjár.

Gyermekünket ajándékba kaptuk,
kiért felelősséggel tartozunk,
s ha jól végeztük dolgunk,
szabad röpte a jutalmunk.