Ó! Micsoda ragyogó elme!
Jól esett munkám dicsérő levele.
Ám a többin felrobbanok!
Mit gondol, tán én gyermek vagyok?

Ha testét kezeim közé kaphatnám,
Ki vagyok én, rögtön megtudnád!
Nem lenne semmi féle kecc-mecc,
Ágyamon a kéjtől fetrenghetsz!

Gyakorolnánk egy kis lepedő akrobatikát,
Mutatnék pár különleges figurát.
Nem lenne simogatás, bók, virág, szép vers,
Megtudnád Anton még mi mindenre képes!

Remegnél a kielégítetlen vágytól,
Ki sem látszanál latexruhádból!
Eldurvulna köztünk a helyzet,
Rádraknák kezedre rózsaszín bilincset!

Nem játszanál itt úri mucuskát,
Kimondatlan kérdésedre: meg hát!
Magamévá tennélek egyszer, kétszer, százszor,
Zengene a ház, gyönyöröd sikolyától!

Prológ:
Antonnak ezek után sajnos nem volt módja több levelet elküldeni szerelmének, ugyanis ő feljelentette.