Üdvözöllek a blogomon!

Húsvéti köszöntés

Ím hol, elérkezett a Húsvét napja,
látja ezt mindenki, aki akarja.
A fiúk kölnivel, és szifonnal járnak,
meglátogatnak minden lányos házat,
A leányok jóideje csak is erre vártak,
festettek tojást is, ki kilencet, ki hármat.

Visongva futnak el a meglocsolás elől,
kicsik lesnek a mama szoknyája mögül.
Persze annyira azért nem futnak...
az utolérésre esélyt mindig hagynak!
Mert bár igen hideg a kútaknak vize,
Játék nélkül nem ér az élet semmit se.

Mert meghal az, ki nem tud már játszani,
a mindennapokba bolondságot belevinni,
s önnönmagán hatalmasakat kacagni.
Legyen úgy, mint valamikor vala,
Húsvét az újjászületésünk napja!
Hulljon az élet vize minden Női nyakba.

Tavasz

Ablakom alatt énekel egy kismadár,
itt a tavasz! A hidegnek vége már.
Süt a nap és csendül a nóta,
nyílik a szív egy rugóra.


Aranyeső bontja szirmát,
zubog a vér az ereken át,
gerlepár már ül a fészken.
Siettek. Vagy nem egészen?


Medvehagyma erdő szélén zöldellik,
nárcisz, jácint kiskertekben illatozik.
Barka ágán bolyhos gombok,
ember arcon víg mosolyok,

Megint szöszölgettem...

Belőlünk indul, s oda érkez,
az elvetett mag is feléled,
isten ebben sosem téved,
akár hiszed, akár féled.

*****

Én vagyok az álom,
és én vagyok az álmodás.
Mi ez itt? Tán egy látomás,
mit nem láthat senki más?

Világok között lebegve,
se itt, se ott ki nem kötve,
gyökeret sehol sem eresztve,
a végtelen semmibe meredve.

*****

Visz a hátán minden dallam,
mi benne van minden dalban,
együtt lüktetsz a zenével,
a mindenség erejével,
hangolás és táncolás,
mérhetetlen áramlás...

( https://www.youtube.com/watch?v=eZpnQ0gGIGA )

Azok a régi szép idők

Óóó.. azok a régi szép idők,
életünk pillanatait megszépítők,
mikor még időt találtunk egymásra,
nem csupán csak egy s másra...
mikor még fontos volt, hogy találkozzunk,
bánatunkon, s örömünkön megosztozzunk.

Mikor nem kellett azon gondolkodnunk,
hogy ha a másikat keressük, zavarunk!?
S majd állunk ott némán, körbe,
lenézünk a sírgödörbe,
fájó szívvel, bánattal megrakva,
ó a francba... hogy ha én ezt tudtam volna....

Becsüld meg, mit kaptál. Az Életet,
s mellé utitársul szerető Embereket.
A jövő emlékei mind ma épülnek,
csak kőből egy ház sem épülhet.
Mind eltűnünk egy ködös hajnalon,
ott fekszünk majd, kiterítve a ravatalon.

Vajon utánunk könny, vagy nevetés marad?