Üdvözöllek a blogomon!

Emelj fel

Emelj fel az égig,
a szíved közepéig,
elomolhassak két karodban,
eltűnhessek azon nyomban.
Nem számít már ami volt,
ami történt, az idővel holt.
Vele haltunk mi is ketten,
Te ismerős, ki ismeretlen.
Emelj fel az égig,
a szíved közepéig...

Szöszölés továbbra is...

Fészekhagyó légy, oh gondolat,
te, ki gyönyört okozol, s kínokat,
ahonnan jöttél, repült tova,
neked itt már nincsen haza,
Semmiből érkeztél. Tarts is oda.
Leszek inkább szörfös,
kinek haja csillagfürtös,
és átlovagolok a hullámon,
egyensúlyozom szívdeszkámon,
merre nézek, a tengert látom.
Nincs móló. Már nem bánom.
Nincs életem. Nincs halálom.

*****

Kergetsz folyton egy álmot,
hátha az lesz valóságod,
s jól lesz-e az ember lánya,
ha megvan a vágya tárgya,
mert bólintott az isten rája,
és teljesült a kívánsága!?

Szöszölés

Valami változott,
valami elhagyott,
nyomot sem hagyott,
csak tovabaktatott.
Mi ez? Hiány, vagy űr?
ajajjaj.. nagy a zűr....
bekerülve egy légüres térbe,
én magamtól borulok térdre,
engedjetek ki a fényre,
elég volt a sötétségbe...

*****

Sorsod magad ellen kihívhatod,
vesztes csatáid sorát vívhatod,
nyerni mégsem tudsz soha,
az élet sohasem mostoha,
hogy mit akar, csak ő tudja,
ha itt az idő, majd elmondja.

*****

Megremegett az élet szövedéke,
vagy ez saját lelkem remegése?
Magamat érzem a világban,
vagy a világot magamban?
kint és bent az külön van?