Üdvözöllek a blogomon!

Álom az álomban

Nincs álom, mit el nem érhetsz,
ehhez ha kell, segítséget kérhetsz,
találd meg, kivel kapcsolódsz,
aki által inspirálódsz,
akivel közös lehet az álmod,
összeadódik valóságod.
Halld meg azonban a károgót is,
mondhat elgondolkodtatót ő is.
Van aki neked segít, van akinek te,
így törekedj a kiegyenlítődésre.
A Föld egy varázstanoda,
lakja sok mágus, és mágika,
ha már alszunk, legyen közös az álmunk,
vidám, boldog valóságunk,
hol mindenki megérti,
nincs külön soha senki.
Akár alszol, akár álmodsz,
akár ébren vagy, és látod,
öleld át az egész világot.

Szöszölgetek továbbra is

Csodaszép ez a reggel,
nem szólt az óra, kelj fel!
Mégis magamtól ébredtem,
majd "felrobbant" a levelezésem.
Azt írta valaki, öröm számára létezésem.
Holott ezt mindannyian mondhatjuk,
ha a másikban önmagunk meglátjuk,
hisz a másik ember is mi vagyunk.

*****

Ugyanaz a csoda,
bár más a forma,
ne adj a látszatra,
az csak szemtorna.
Hallgass a szívedre,
inkább mint eszedre,
eszed becsaphat, szíved soha.
Érezd az emberi jóságot,
inkább, mint a gonoszságot.
Amit rossznak gondolsz, az is szeretet,
eltorzult formában, így fedve a sebeket,
mit az élet a másik szívén felejtett.
Ne ítélj hát, nincsen rá jogod,
nincs kezedben éles pallosod,
s ha netán ott is volna,
használd inkább favágásra.

*****

Természetesnek veszed az életet,
természetesnek hogy minden jár neked,
ha engeded, és hagyod, ezt meg is kapod,
ám azt néha figyelmen kívül hagyod,
hogy minden benne van a mindenben.
Ám az elméd osztályoz, és felesel,
ezt akarom, azt meg nem,
mert ez jó nekem, az nem.
Így szétválaszt, elzár a mindentől,
önnön lényed mélyétől.
Természetesnek veszed az életet,
hisz az is.
Légy természetes magad is.

*****

Honnan került belénk a fél-elem,
mi elzár minket az élettől,
elzárhat az érzéstől,
attól a csodás gyönyörtől,
mit létezésnek nevezünk.
Elhittük, van mit vesztenünk,
ostobán a biztonságra törekszünk,
pedig erővel elő semmit nem idézhetünk.
Azt hisszük, mi irányítunk,
festőecsettel hadonászunk,
s festeni akarunk a vászonra,
nyomokat hagyni holnapra.
Pedig az ember ha látna is, nemcsak nézne,
akkor venné igazán észre,
nem ő festi az eget kékre,
sem tesz narancsot a naplementébe.
Rettegünk a megsemmisüléstől,
a nyom nélküli eltűnéstől,
holott sosem voltunk, sosem leszünk,
mert mindig voltunk, mindig leszünk,
s bár paradox, mit írtam,
tudod, hogy csak AZ van.

*****

Erdőn járó,
léleklátó,
gyakorló varázsló,
néha emberi,
olykor ügyifogyi,
vagy gonoszdi,
profánul egyszerű,
sőt, néha léha,
vulgáris céda,
vagyis minden mi lehetséges.
Nem vártál mást, ugye, kedves?

Nyári zápor

ó volt ma a nyári zápor,
fürdőt kaptam egy tócsából.
még jó, hogy ily gyors vagyok,
a víz elől hamar elugrok,
így csak a széle kapott el.
Látom, magad előtt látod, s nevetel.
Ha ez így van, megérte megázni,
ide most ezt jól kikiabálni,
mert lehet az idő esős és borongós,
ha a szád most felfelé kunkorodós. :)))))

Ugyanennek a Májusi verziója :

Májusi eső aranyat ér,
mindent megtesznek a kedvünkért,
napok óta hull az áldás,
pillanatokra van csak megállás.
Ázik a föld, ázik az Ági,
ne tessék most kacarászni!
Békást játszom, cuppogom,
Ruhámból a vizet csavarom.

Élet-dal

Az élet egy hosszú csodás dallam,
nem tudhatod mi szól a következő dalban.
Lehet nem is a dal a lényeg,
hanem közte a csendek,
mely többet is elárul neked,
ha füled ráélesíted.
Szép az élet, s szép a muzsika,
benne van lelked otthona,
megszólít téged, átszínez,
vagy lehangol, ha épp ezt szereted.
az egyiktől felpörögsz,
a másiktól lecsendesedsz,
a zenét kedvedhez mérheted.
De vajon szereted-e a csendet?
Mi rejthet benned élő rémeket?
Mersz-e velük szemben állni,
önmagadba belelátni?
Nincs okod tőlük félni,
az élettől magától megrémülni,
hisz minden istentől való,
nincs olyan, mi nem való.
Nélküle nem vagyok én, s nem vagy te,
merülj el lelked mélyébe,
s meghallod a csodás dallamot,
azt a gyönyörű zenedarabot,
mely nélküled hiányos,
ugye ez nem is furmányos.

Higgy

Higgy a csodákban,
az emberi jóságban,
a lélek szabadságában,
az örök körforgásban,
az új nap tiszta lapjában,
a megbocsájtás varázsában.
Higgy az őszinte tiszta szóban,
mely lábnyomot hagy a szűz hóban.
A szerelem tisztító erejében,
az érzés megengedésében,
a vulkánban, mi szívedben kitör,
mindent mi hamis, kitöröl.
Higgy magadban, hisz csoda vagy te is,
csoda minden mi van, rajta kívül semmi sincs.

Játék az élet

Eszedbe ne jusson komolyan venni magad,
tisztánlátásod, jókedved rögtön cserbenhagy.
Légy őrült, ki korlátlan, és mindig szabad,
varázsold abba a tudatállapotba magad.
Hisz aki jókedvű, és bohó,
igazságmagokat elszóró,
humorával mindenkinek oda mondó,
lágyan, nevetve igazságokat szóló,
többre megy, s többet ér el,
mint a merev keménységgel.
Őrültnek lenni szabadság,
a létezés korlátlanság,
minden pillanat varázslás.
Játék az élet, mi sosem érhet véget,
éld meg, nevesd ki az egészet.

Véletlenek

Véletlenek nincsenek,
ha figyelsz, észreveheted.
Minden összefügg mindennel,
a zaj a néma csenddel,
a fekete a fehérrel,
és isten az ördöggel.
Véletlenül helyekre el nem juthatsz,
emberekbe bele nem botlasz,
szavakat ki nem mondhatsz.
Isten terve egyszerű, és roppant ravasz,
terel, míg önmagaddal egybeolvadsz,

Főnixmadár

A teremtésben mindennek oka van,
minden pillanatnak célja van,
te azonban ne oknyomozz,
tetteidért ne magyarázkodj.
Tedd azt, mit szíved súg,
menj arra, merre lelked húz,
s lefekszik előtted az út.
Vigyél magaddal mindenkit,
kit szenvedélyed lelkesít.
Kivel hasonló az őrületed,
kikkel magad megélheted,
hol nem kellenek maszkok,
nem kell magad visszafognod,
hol fényed szabadon ragyog.
Mondhat bárki, bármit már,
így száll fel újra a főnixmadár.

Drágakő vagy

Csodálatos az élet,
a pillanat benned éled,
nincsen volt, s nincsen majd,
átöleled magad. most. nem majd.
kinyílik benned a kapu,
leomlik minden, ami tabu.
Te magad vagy a világ,
benned nyílik minden virág,
benned süt a nap és,
lelkedben van az ég,
nélküled nincs se béke, se háború,
ez akár vidám, akár szomorú.
Hiszed-e, varázsló vagy magad is,
mit kívül hiszel, mind hamis,
szívedben gyémánt van,
(felesleges itt a karát-tan),
drágakő vagy. Szikrázó,
mindent varázzsal beborító.

isten üzeni neked....

Ne becsüld le azt, aki vagy,
nem látod az én szememmel magad.
Nem láthatod mi veled a célom,
merre, s miért lökdöslek az utadon.
Elég, ha szívedben azt tudod,
fontos vagy nekem, s a célod,
mit be nem teljesíthet más,
akkor sem, ha neked ez macerás...
Fontosabb vagy, mint hiszed,
láthatatlanul hátadon a többieket viszed,
szíveddel hozzám őket felemeled,
életeden keresztül ez a te küldetésed.
Soha ne becsméreld cselekedeteidet,
nem láthatod az összes terveimet,
azokból csak részleteket látsz,
csak ennyit mondhatok. Nincsen más.

Telihold

Megérintett a csoda,
létezésembe belesimulva,
szívemben van isten otthona.
Nem történt semmi más,
"csak" az időtlenségbe olvadás.
Buszra várva, holdat nézve,
égi útját nyomon kísérve.
Érezni, hogy engem érez,
ajándékot adott, és ez
olyan, mintha vele mentem volna,
bár úgy tűnt, más az ő útja.
Valójában egy felé tartunk,
mindketten saját utunkon haladunk.
A pillanatban egymást megérintettük,
egymás tükrének tengerében megmerítkeztünk,
majd e kinccsel tovább mentünk.