Üdvözöllek a blogomon!

Advent..

Advent.. egy olyan Ünnep,
amely megnyitja szívünket.
Úrrá lesz rajtunk a szeretet,
hisz rég tudjuk.. a szer-etet....
ki akarna korgó gyomorral,
szembenézni a nyomorral,
melyből mindig volt-van kiút,
odabent... az abszolút...
Mond csak, éhes lélekkel,
az ember hogyan kell fel!?
Régtől tudjuk.. hogy a szer-etet,
hát embertársaidat csak etesd,
ha rossz, akkor is csak szeresd,
hogy ki vagy, el sohase felejtsd!
Gyújts szívedben apró kis lángot,
mely eltünteti a sötét árnyat ott,
s erről az apró, kicsi kis lángról,
meggyullad, kié épp csak pislákol,
körbe-körbe újabb mécsek égnek,
hírét víve az isteni jelenlétnek.
Szeresd, és óvd szíved mécsesét,
s ha leolvad róla a viaszos pecsét,
hagyd nyitva ünnep után is kérlek,
a szeretettől sosem kellett félned.

Telihold

Felgurult az égre a kövér telihold,
olyan kerek, mint 1 hónapja volt.
Elege volt a karcsúságból,
a cérnavékonyra fogyásból,
úgy döntött, kereken szebb az élet,
s épp két hete hízókúrába kezdett.
Ha felnézel éjjel ma az égre,
láthatod, milyen az eredménye.
Ráadásul szép halkan mágiázik,
teremtősen varázsol! Nem áriázik.
Kívánj tőle te is bátran ma este,
szívedből, lelkednek ami jólesne,
gondold végig, csendben, szépen,
nem hirtelen, hanem úgy egészen,
s önzőn ne csak magadra gondolj,
tiszta szívvel, alázattal földig hajolj.
Kívánj áldást a földre, és népére,
barátra épp úgy, mint az ellenségre,
hisz egy vérből valók vagyunk, én és te,
akkor is, ha ő most ezt épp elfelejtette...

Tél közeleg

Itt van a tél, mínusza a küszöböt nyaldossa,
dideregve bújok, az összehúzott kabátomba.
Hideg szél lengedez, párafelhő megremeg,
zúzmarává dermedve, nyakamba permetez.
A nap is elbújt, szürke felleg takarója rejti,
meleg szoba, forró tea mellől a fene menne ki.
Nézem az ablakon, hogyan nyílik a jégvirág,
rajta keresztül nézem, mily groteszk a külvilág.
Itt bent mégis melegség van, és végtelen béke,
ki tudja honnan, beköltözött az emberek szívébe.
Lehet már odakint bármilyen hideg, és zimankó,
hullhat zúzmara, vagy nagy pelyhekben a hó,
akkor is, ha szívatóval indul reggel a medve,
többé nem lesz melankolikus az ember kedve.
Nyár után az ősznek van helye, majd a télnek,
nem állunk már ellen az isteni gondviselésnek.
Meghajlunk előtte bölcsen, szerető alázattal,
bebújunk magunkba. Kifelé, majd jövő tavasszal.

Az Élet él, és élni akar

Az Élet él, és élni akar,
lüktető csodát takar,
minden lehullott avar,
minden fű, fa, virág,
ködös reggel, napsugár,
zivatar és hóvihar,
mi kint és bent felkavar,
mert él, és élni akar!
S ha meglátod már a csodát,
emelgeti a gomba a kalapját,
s ahogy virágba borulnak a fák,
látod, mily szép a rügyfakadás,
fütyülnek, dalolnak a pacsirták,
hűs habbal csobog a forrás,
lásd embertársadban végre,
ő is egyedi csoda! elvégre....
Nem számít szája mit zenél,
káromol-e, avagy regét mesél,
belőlünk sincsen kettő egyforma,
ugyanaz a lényeg, más a forma!
Nem számít a külcsín mit takar,
akkor is, ha éppen nem zavar,
mert az Élet él, és élni akar!

Tízmilliószoros teremtő nap.

Ne egy nap akard megváltani a világodat,
ám ha szíveddel úgy érzed, szabad,
fogadd el az isteni ajándékokat.
Ne zajos, kattogó elmédből varázsolj, 
légy csendes, s szíved majd sugdos,
mi az, mire lelked szomjazik,
boszitanonc erre varázsoltatik.

https://www.youtube.com/watch?v=YmNbcwIZy-I