Üdvözöllek a blogomon!

Csak a szokásos szöszölés

Nembaj, ha az idő borús,
kedved ne legyen mélabús,
találd meg, mitől felderülsz,
mond a napnak: felhők fölött ugye sütsz?

*****

Mese-ház

Házak vannak a mesékben,
és mesék is a házban bent,
ki van kint, és ki van bent?

Ki az, ki elmondja,
ki az, ki hallgatja,
ki az, aki a könyvet lapozza?

Ki a szemlélő,
ki a szereplő,
a történetet megélő?


Halottak napjára

Majd ha elmegyek egy szép napon,
ne legyen könny gyönyörű arcodon!
Csak testem, mi az enyészeté lett,
szívem mindig a tieddel dobogott egyet.
Ha nem hiszed, hogy örök vagyok,
nézz szívedbe, mindig ott vagyok.
Tovább élek apró mozdulataidban,
tőlem ellesett konyhai fortélyaidban,
az ünnepi foszlós kalács illatában,
a forralt boros est hangulatában,
az együtt megélt mindennapokban,
a közös picinyke kis csodáinkban.
Vitáinkban, és a veszekedéseinkben,
vicces, vagy mély beszélgetéseinkben, 
a szavak közti végtelen csendben,
az élet ezer részletiben.

Teliholdas éjjelen

Nézz ma éjjel fel az égre,
mécses gyúlik a sötétbe,
remény költözik az ember szívébe,
bújának, bajának most van vége.
Felhő szélén angyal csücsül,
hallod, ahogyan hegedül?
Hm.. nem is hegedül! Hárfázik!
Egy kicsit mindenki elmélázik,
s odaképzeli magát a holdra,
hátha onnan jobban hallja,
mit suttog isten az ő fülébe,
miért fontos neki az ember élte,
miért is van mindenki a szívébe,
mitől csoda minden lény,
mindenkiben lakik fény.
Hunyd be szemed mostmár,
repülj, utazz lelked hajóján,
lásd bent mily végtelen a tenger,
néma, csendes, szeretet teljes,
önzéstől, giccsektől mentes,
a csendben nincsen hazug szó,
angyallá válik az is, ki alávaló.

Ködös varázs

Kicsit ködös, kicsit borongós,
olyan szottyos, szomorgós,
az égi nap dideregve lapítós,
erdő mélyi tisztáson elbújós,
szarvasokat fa mögül kilesős,
varázslásba belemerülős,
vagy kandalló mellé bebúvós,
forralt boros, mézes teázós,
mécsesezős, sutyorgós,
bármilyen, csak varázslós.

Keresni valamit

Valami égit,
valami régit,
valami durvát,
valami kurvát,
valami szépet,
valami képet,
valami izzást,
valami írást,
valami értelmet,
valami érzelmet,
valami varázslást,
valami parázslást,
valami állandót,
valami mulandót,
s megfogni a mulandóban az állandót...

Pillanat

Mikor benne vagy a pillanatban,
nem érdekel milyen nap van,
nem érdekel hány az óra,
ketyegi, vagy tiktakolja,
hogy mi volt tegnap,
és mi lesz holnap,
mert csakis a most van,
megélve mindet mi van.

Benne van az extázis,
benne van a halál is,
a születés, az elmúlás,
a betegség, a gyógyulás,
az ébrenlét, a mély alvás,
a jóság és a rosszaság,
humorság és komolyság.

Megszűnnek az ellentétek,
a kezdetek is, meg a végek,
és te is tudod mit beszélek....